funiQ logo

Gyöngyössolymos

Ősi község a Mátraalján, Gyöngyöstől északra, a Kis-hegy déli lábánál. A Kis-hegy verőfényes lankái, s az északról védőfalszerűen húzódó hegykoszorú már régtől kezdve a legideálisabb környezetet jelentették az ember számára.

Túraajánlatok

A természeti látványosságok közül említhető a Bába-kő (a Gyöngyös–Mátrafüred országút közelében) és a Csák-kő, ahonnan – a monda szerint – egykor Csák Máté szólt Solymos népéhez. Északra, a Nagy-völgy feletti kiugró hegyorron állt az 1320-ban oklevélben említett, a Solymosy család tagja (Dezső) építtette Dezsővár. A család kihalását követően a XV. sz.-ban elpusztult, ma csak a gerincnyak 15 m hosszú sáncárka utal a hajdani erősségre (Lajosháza korábbi neve Dezsőháza volt). A néphagyomány szerint a Köves-bércen („Csehek útja”) menekültek Mátyás király elől a gyöngyöspatai várból 1460-ban kiűzött Giskra huszita hadai. Kedvelt kirándulóhely Lajosháza, ahová Gyöngyösről a községen át menetrendszerinti kisvasút-közlekedés van. Innen turistautak vezetnek fel pl. a Szén-patak mentén Mátraszentimrére, a Nagy-patak mellett a Vörösmarty Turistaház felé stb.

Látnivalók

A r. k. templomot a Solymosy család építtette. A középkori eredetű (XIV. sz.), homlokzattoronnyal ellátott egyhajós templomot 1769–72 között barokk stílusban átépítették. Tornyából messzi vidékekre ellátni, a török időkben őrtoronyként is szolgált. Berendezése klasszicista, a XIX. sz. első feléből származik. A községtől északnyugatra egykor valószínűleg ciszterci kolostor állt, erre utalnak a „monostor” elnevezések. A falu déli részén, egy kis kápolnaszerű építményben áll Nepomuki Szt. János szobra. A festett szobor a XVIII. sz.-ból való. A Szabadság út 163. alatt látható a XVIII. sz.-i vízimalom, a Pincés-malom. Az egykori kallómalmok közül ez maradt meg. A település egyik érdekessége, hogy még fennmaradt az egyik legősibb foglalkozásnak számító ún. molnárkalácssütés. Íze, illata miatt ma is kedvelt csemege.

Története

Régészeti leletek tanúsága szerint már a bronzkorban is éltek emberek ezen a környéken. A település neve első ízben egy 1212-ben kelt adománylevélben szerepel, amelyben II. Endre király a Szent Sír Őrei elnevezésű lovagrendnek birtokot adományozott a falu határában.

A község másik birtokosa a Solymosy család volt, akiknek címere ma is látható a római katolikus templom tornyába beépített, lefelé fordított címerpajzson, amely a család kihalását jelzi. A település sokáig Solomus, Sumus, Solimus néven szerepelt a krónikákban.