Vértessomló
A Vértes északi szélén, a Nagy-Somló déli lábán elterülő 1300 lakosú község.
Túraajánlatok
Vértessomló közigazgatási területéhez tartozik a tőle keletre, a K és z turistautak elágazása közelében omladozó gótikus Vitányvár romja. Vértessomlón vezet keresztül a Közép-dunántúli Piros túra útvonala. A turistaúton nyugat felé a majki kamalduli remeteséget érintve Oroszlányba juthatunk, a másik irányban pedig a Zsemlyei-erdőn átvágva az Országos Kéktúra útvonalát érhetjük el. A K jelzésen észak felé a Szarvas-kút mellett elhaladva a Vitányvárhoz kapaszkodhatunk fel, a másik irányban, dél felé pedig a Mátyás-kút mellett Várgesztesre túrázhatunk. A jelzéscsomópontból kelet felé folytatódó P jelzés a Szép Ilonka-forrás érintésével Szárra vezet.
Látnivalók
A Fő utcában áll az 1836-ból származó klasszicista r. k. kápolna, melyet 2007-ben felújítottak. A falu déli határában, egy kis dombon, magányosan álló barokk r. k. templomot a XVIII. sz. elején, egy régebbi kápolna felhasználásával az Esterházyak építették. A kupolájában XVIII. sz.-i barokk freskók láthatók, a szintén barokk oltárait Schweiger Antal szobrai díszítik, az oltárkép a bécsi kapucinusok által őrzött híres Mária-kép másolata. Vértessomló és Várgesztes között, hegyekkel és erdőkkel övezve, 24 hektáron épül a stílusában és jellegében egyedülálló Milleniumi Üdülőfalu. Girbe-gurba utcáival, a hagyományos magyar építészeti stílust őrző és újjáélesztő házaival, természeti környezetével és műtárgyaival a régi falusi utcaképet tükrözi az új település. A 3 hektáros festői fekvésű horgásztó fölött magasodó területet patak szeli ketté.
Története
Vértessomló és környéke az itt talált leletek alapján – kisebb megszakításokkal – a római kor óta lakott: komoly infrastruktúrával rendelkező, padlófűtéses római lakóházak és fűtőpincéik maradványait tárták fel, a népvándorlás idejéből pedig avar sírokra bukkantak.
A környéken vívta I. András magyar király III. Henrik német-római császár ellen az egyik győztes ütközetét 1051-ben. A hagyomány szerint „a vértjeiket az erdőben eldobálva, hanyatt-homlok menekültek az ellenséges katonák” – innen a hegység elnevezése. A falu középkori története sokáig ismeretlen, első írásos emléke 1426-ból maradt ránk. A neve ekkor Somolya volt, a tatai vár fennhatósága alá tartozott, s jövedelmei annak ellátását szolgálták. 1543-ban, Buda eleste után két évvel Somolyát a török hadak elpusztították, lakossága elmenekült. E lakatlan terület 1643-ban Zichy Ferenc birtokába került, majd 1697-től a Krapff családé lett. 1727-ben Pusztasomlyó néven az Esterházyak gesztesi uradalmának része lett.
Tíz évvel később Esterházy József würzburgi német családokkal újratelepítette a falut. A megélhetést elsősorban a faszén- és mészégetés jelentette, de a környéki hegyek lejtőin szőlőműveléssel is foglalkoztak. A német lakosok „Semle”-nek mondták a falu nevét, ezért a helytartótanács elnevezte Zsemlyenek a települést (ezt a régebbi nevet őrzi a falutól keletre lévő Zsemlyei-erdő). 1790-ben – hazánkban másodikként – kisebb szénbányát nyitottak a környéken, ahová egy évszázadon át, a bezárásáig (1893) sokan jártak dolgozni, de munkaalkalmat jelentettek a közeli kőbányák is. A kitermelt szén nagy részét a komáromi erődök számára felvásárolta a kincstár, de szállítottak belőle Budára is. Vértessomló a mai nevét a XIX. sz. végén kapta.
A helyi németajkú lakosság még ápolja nemzetiségi hagyományait: népdalkör és tánccsoport működik, s olyan népszokásokat őriztek meg, mint pl. Húsvétkor a „tujásgurítás” és „májfaültetés”, vagy karácsonykor a „kristkindlik” járása. A faluban évente kétszer, júliusban és novemberben búcsút tartanak.