Evangélikus templom, Sopron

Sopron belvárosában, a Templom utca és a Bükner János Rajnárd köz találkozásánál áll hazánk harmadik legnagyobb evangélikus temploma.

A történetek szerint az első protestáns prédikációt 1522-ben tartották Sopronban, a főtéri Kecske-templomban. 1565-ben került először állandó, evangélikus prédikátor a városba, aki a temetőben álló Szent Mihály főangyal-templomban tartotta meg az istentiszteleteket. De nem csak itt volt a városban igehirdetés: a Szent György-templomot, a mellette lévő Szent Jakab-kápolnát és a Szentlélek-templomot is használtál az evangélikusok.

Az 1580-as évektől ezek a templomok jórészt üresen álltak, mivel a város bécsi nyomásra elbocsátotta az evangélikus prédikátorokat. A híveknek így szomszédos városokba kellett istentiszteletre járniuk. Az 1606-os bécsi béke után, egészen az 1673-ban bekövetkezett pozsonyi hűtlenségi per időpontjáig használhatták ismét a Szent Mihály főangyal-templomot. A hívek ez idő alatt karbantartották, és amennyiben szükséges volt, fel is újították a templomot.

Az ellenreformáció hatására aztán az evangélikusoknak 1674-ben végleg el kellett hagyniuk a temetőben álló templomot. Ezt követően eleinte a Lackner-házban, később az Eggenberg-házban találtak menedékre a protestáns hívők. Mivel ez utóbbinak a tulajdonosa a brandenburgi őrgróf rokona volt, ezért engedélyezték számára, hogy házában a saját papja evangélikus istentiszteletet tarthasson, ezen vettek részt a város hívei is. Erre az időszakra emlékezve évente egyszer ma is istentiszteletet tartanak az Eggenberg-ház udvarán.

A város első evangélikus templomát – a jelenlegi templom helyén – 1676-ban építették fából, ez azonban még ebben az évben leégett a nagy soproni tűzvészben. A következő évben újabb fatemplomot építettek a helyiek. Az evangélikusok következő temploma már kőből épült, ezt 1722 és 1782 között használták a hívek. Ez az épület az 1770-es évek végére igen rossz állapotba került, ezért II. József Türelmi Rendeletének kibocsátása után, 1782-ben lebontották és helyén elkezdték felépíteni a ma is látható templomot. Az építés érdekessége, hogy az alapozás előtt 182 égerfa cölöpöt vertek a földbe, mivel a talaj laza szerkezetű volt. Építésének egyik megkötése volt, hogy az evangélikus templomoknak nem lehetett tornya – a mai, 52,5 méter magas, kupolás torony 80 évvel később, 1862-1863-ban épült.

A Ringer József és Neumayer Lőrinc helyi építőmesterek tervezte templom Magyarország harmadik legnagyobb evangélikus temploma – Békéscsabán van a legnagyobb, Miskolc belvárosában pedig a második legméretesebb evangélikus templom található.

A 3000 fő befogadására alkalmas templom hatalmas csarnokát nyolc margitbányai mészkőből készült toszkán oszlop osztja három hajóra. Főoltára eredetileg a bécsi kamalduli kolostortemplomban volt, tőlük vásárolta meg a soproni gyülekezet. A Krisztust a Gecsemáné-kertben ábrázoló oltárkép Fisher Vince, neves bécsi festő 1805-ben készült alkotása.

A templom orgonája a Magyar Evangélikus Egyház legnagyobb orgonája, amely Ludwigsburgban, a Walcker-cégnél készült a XIX. század végén.

A templom tornyában 4 harangot találunk:

• 1926-ban Seltenhofer Frigyes, soproni harangöntő és fiai öntötték a 3441 kg-os Hősök harangját, amely a második legnagyobb evangélikus harang az országban. Palástján megörökítették az I. világháború 214 soproni evangélikus áldozatának nevét.
• Ugyanebben az évben egy másik harang is készült a soproni harangöntő műhelyében: ez az 1751 kg-os Béke harang. Ennek gazdagon díszített palástján Luther Márton arcképe látható.
• Seltenhofer Frigyes és fiai öntötték 1863-ban az 1153 kg-os Hűség harangot is, amely elsőként szólalt meg miután 1921. december 14-én Sopron a népszavazás eredményeképpen magyar város maradt.
• A legkisebb, 487 kg-os Miatyánk harangot Szlezák László öntötte 1948-ban.

Az 1782-83-ban épült templom berendezése nagyrészt a második fatemplomból származik, oltárját, szószékét, terítőit, kelyheit, keresztelőkútját, aranyozott bronzcsillárjait és orgonáját mind a XVII. századi templomból menekítették ki. A padok között látható öntöttvas kályhák muzeális értékek, a padok pedig egykorúak a templommal. Beülve közelebbről is megszemlélhetjük az ott található kis szekrénykéket, amelyeket 1300 féle faragott ajtó zár. A réz névtáblákon ma is olvasható az egykori tulajdonosok neve. A családok nagy része az 1946-os kitelepítésnek esett áldozatul, nevüket a bejárat melletti Kitelepítési emlékmű őrzi. Kutas László 2010-ben készített kőtáblája arra a tragikus eseményre utal, amikor 1946 tavaszán mintegy 7000, magát német anyanyelvűnek valló soproni lakos kényszerült arra, hogy vagyonát hátrahagyva elhagyja Sopront és Magyarországot. A kettérepedt kőtábla egyik felén a kiüresedett várost, másik oldalán a település bedeszkázott épületeit láthatjuk. Alatta 3 nyelven olvasható az egykori polgármester, Lackner Kristóf jelmondata: Mergitur, non submergitur – Alámerül, de el nem süllyed.

Elérhetőség

Cím: 9400 Sopron, Templom u. 19.

Tel.: +36 99 523 002

E-mail: sopron@lutheran.hu

Web: www.sopron.lutheran.hu