A község délkeleti részén terül el a Jenői-tó vagy ahogy a helyiek nevezik Jenei-tó, amelyet a falun átfolyó Jenői-patak táplál. Mai arculatát 1917-ben nyerte el. A tó érdekessége, hogy nagyjából a közepénél híd vezet át rajta, ezzel kettéválasztva a tavat. A Diósjenőhöz közelebb eső felét Jenői-tónak hívják, a távolabbi részt pedig Tolmácsi-tónak nevezik. A tó köré épült közel 250 épület miatt üdülőfalu jellegű területen ma már több, állandó ott tartózkodásra berendezett lakóházat is találunk.

A feljegyzések szerint 173-ban Marcus Aurelius római császár a Jenői-tó partján csatát vívott a kvádok és markomannok ellen. A germán törzsek gyakran átcsaptak a Pannónia határát képező Dunán. Megfékezésükre és annak érdekében, hogy új területeket hódítson meg a Római Birodalom számára, a császár hadjáratot indított ellenük.

A diósjenői tónál a hadjárat során „csoda“ történt a császár csapatával: csatájuk vesztésre állt, a sereg a forróságtól és fáradtságtól már alig állt a lábán, az ellenség pedig körülzárta őket, amikor a semmiből sűrű viharfelhők keletkeztek, amiből a rómaiakra frissítő eső hullott, míg az ellenséget pusztító vihar sújtotta. A római sereg így menekült meg.

Valójában természetesen nem csoda történt, a jelenség azzal magyarázható, hogy a leggyakrabban nyugat felől érkező légáramlatokat a hegylánc megemeli, és így annak közvetlen tövéhez kevesebb csapadék jut, mint a távolabbi területekre. A legendás csata emlékét a Jenői-tó partján emelt emlékmű őrzi.

A 27 hektáros diósjenői tó igen népszerű a horgászok körében, hiszen számos halfajta (törpeharcsa, keszeg, ponty, csuka, süllő, szürkeharcsa és balin) él a vizében. A partján kialakított 104 horgászállás, az éjszakai horgászás és a téli lékhorgászati lehetőség sok horgászt vonz a tóhoz.