Rédics

A szlovén határnál fekvő falu Hetés tájegység egyik központi települése. Az ókorban itt haladt el a Borostyánút, a modern világban pedig szlovéniai határátkelőként funkcionál a település. Építészeti emlékei mellett érdemes megtekinteni a környékbeli erdőket is, ahol gazdag állat- és növényvilágot találunk.

Túraajánlatok

Látnivalók

Szentlélek-templom A falu római katolikus templomát egy bécsi építész tervei alapján építették 1800 és 1804 között. Április 8-án, az alapkőletétel napján azóta is minden évben misét tartanak. Díszes főoltárát a Szentlélek tiszteletére emelték, a főoltárképet pedig 1823-ban festették.

Tájház A falu szélén láthatunk egy szép, műemlék tájházat a XIX. századból. A tapasztott boronafalas, zsúpfedeles házikó jó állapotban megmaradt példája a népi építészetnek.

Egyéb látnivalók: szőlőprés a Tenke-hegyen, Szent István-szobor, Szent Flórián-szobor.

Története

A település határában feltárt római sírokból lehet tudni, hogy Rédics területe már régóta lakott volt, és ekkoriban Pannónia provincia részét képezte. A község keleti részén haladt el az úgynevezett Borostyánkő út, ami az ókori világ kereskedelmi útvonala volt. A rómaiak honosították meg a területen a szőlőtermesztést is.

A mai település először 1236-ban jelent meg az írott forrásokban, ekkor Radusa néven említették. Egészen a XVII. század közepéig a Hahót nemzetségből származó Bánffyak voltak a falu birtokosai. A család kihalása után Nádasdy Ferenchez került a birtok, ám mivel őt összeesküvés miatt lefejezték 1670-ben, az Esterházy családnál között ki Rédics.

Az 1848-49-es szabadságharcban 17 helyi fiatal vett részt. A falu fejlődésében fontos szerepet játszott az 1890-ben létesített vasútvonal Zalaegerszeg és Csáktornya között, amelynek egyik állomása Rédicsen volt.

Az I. világháború 36 helyi áldozatot követelt, a II. világháború harcaiból pedig 35 fő nem tért vissza. Az 1945-ös földosztás során szétosztották az Esterházyak földjeit.