Váci székesegyház
A város első székesegyházát a XI. században I. Géza király építtette, akinek később temetkezési helyéül is szolgált. Ez a mai Géza király téren állt, azonban a tatárjárás során leégett. Később reneszánsz stílusban egy újabb bazilika épült, amit a törökök pusztítottak el.
A török kiűzése után új helyen, a mai Március 15. tér déli részén álló, nagyon rossz állapotban lévő Szent Mihály-templomot használták székesegyháznak. Végül Eszterházy Károly püspök, elhatározta, hogy az állandóan javításra szoruló templom helyett új székesegyházat építtet. A tervek elkészítésével Franz Anton Pilgram osztrák építészt bízta meg. Pilgram tervei szerint egy gazdagon díszített templom épült volna, a római Szent Péter bazilika kicsinyített mása. Ahhoz hasonlóan íves, oszlopos kolonnád kötötte volna össze a szemközt álló püspöki palotával. Azonban Eszterházyt áthelyezték az egri püspökség élére, a vácit pedig Migazzi Kristóf bécsi hercegérseknek adták, aki a terveket túl drágának találta. Ezért egy másik építészt, a Bécsben élő, francia Isidor Canavalét bízta meg, hogy a már meglévő alapokra új katedrálist tervezzen. Így épült meg a mai, klasszicizáló későbarokk ízlésű székesegyház.
Az építkezést 1761-ben kezdték el, 1772-ben szentelték fel a templomot, de a belső munkálatokat csak 1777-ben fejezték be. A székesegyház méreteivel is kiemelkedik a magyar műemlékek közül: külső hossza 72 méter, belső hossza 60 méter, magassága pedig 55 méter. Magyarország harmadik legnagyobb látogatható székesegyháza az esztergomi és az egri után. A Szűz Mária és Szent Mihály tiszteletére szentelt nagytemplom főhomlokzatán a tornyok közötti hat korinthoszi oszloppáros előcsarnok dominál. A választó párkány felett Bechert József váci szobrász alkotásai láthatók: Péter, Pál, Szűz Mária, József, János és Jakab figurái. Az előcsarnok falán stukkó domborművek láthatók, amelyek Migazzi címerét és evangéliumi jeleneteket ábrázolnak.
Az egyhajós templom belseje későbarokk stílusú. A főoltár és a kupola freskóját a XVIII. század legjelentősebb osztrák festője, Franz Anton Maulbertsch készítette. A főoltárkép Szűz Máriának Szent Erzsébetnél tett látogatását ábrázolja, a kupolafreskó pedig a menyország lakóit, köztük a magyar szenteket. A főoltár falképét elkészülte után két évvel Migazzi püspök Johann Martin Schmidt Keresztre feszítést ábrázoló vászonképével letakartatta. A freskót 170 év múlva 1944-ben szabadították ki és restaurálták. A főoltárt a hajótól reneszánsz korlát választja el, mely a törökök által elpusztított reneszánsz bazilikából maradt ránk. A kupolát hordozó pillérek lemetszett sarkain, vörös márvány táblákon Forgách Pál, Althan Károly, Althan Frigyes és Migazzi Kristóf püspökök arcmását örökítették meg. A kereszthajóban álló oltárok vászonképei olasz templomokban lévő festmények másolatai, a másik két mellékoltár képeit Johann Martin Schmidt készítette.
Az 1940-es évekig a két Maulbertsch freskón kívül más falfestmény nem volt a katedrálisban. Ekkor azonban a kereszthajó négy hatalmas falfelületére kerültek a mezőkövesdi Takács István freskói, a szentély félkupolájába Kontuly Béla falképe. A Székesegyházban rendszeresen tartanak Istentiszteletet, szívesen választják házasságkötés vagy keresztelő színhelyéül, és ünnepnapokon, kivételes akusztikája miatt hangversenyeknek is otthont ad.
