Mezőlak
A kis Veszprém megyei község már az Árpád-korban is létezett, ma pedig 1000 fő körüli lakosságával a térség egyik legnagyobb települése. A falun keresztülfolyik a borsosgyőri Séd vize is, de a sík terület kialakulásában szerepet játszott a Tapolca és a Marcal folyása is.
Mezőlakon van eltemetve Istenes–Iscserekov András, Pápán alkotó, orosz származású festőművész és rajztanár, akinek emlékét dombormű is őrzi a településen.
Látnivalók
Református templom Az eredeti gótikus templomot valamikor az 1400-as évek második felében építették, de a török pusztítást csak egyik tornya élte túl. 1623-ban barokk stílusban építették újjá, 1911-ben pedig teljesen felújították.
Szent Kereszt Felmagasztalása-templom A barokk templomot 1790-ben szentelték fel, de az épület alapját egy XV. századi gótikus templom képezi. Belsejében 14 stációképet láthatunk két oldalon, az oltárkép pedig Jézust ábrázolja a kereszten.
Sold-kastély A szecessziós jellegű épületet eredetileg az Esterházy család építtette a XIX. közepén, majd Sold Manó bérelte. A bádogtetős kupolában régebben víztartály volt.
Evangélikus harangtorony és imaház A faluban láthatunk egy evangélikus imaházát, mellette pedig egy haranglábat. Építési idejükről nincs pontos adatunk.
Szélmezői tőzegbánya tavak A falu határán fekvő 4 tóból álló tórendszer az 1980-as évekre alakult ki. A lápos területen számos védett madárfaj is megfigyelhető. Horgászoknak, piknikezőknek remek helyszín.
Egyéb látnivalók: I. és II. világháborús emlékmű, Nagy Pál-emléktábla, Istenes-Iscserenkó András-dombormű
Története
A település története az Árpád-korban kezdődött, és bár első írásos említése 1286-ból származik, szájhagyomány útján tudomásunk van arról is, hogy a tatárjárás idején a helyi közösség a templomba menekült, ahova idő hiányában nem tudtak betörni a tatár hadak, így megmenekültek az emberek.
A falu területét egészen a XVIII. század közepéig a Zámbó család birtokolta. A törökök többször megtámadták és felégették Mezőlakot, a lakosságnak egyszer a Marcal mocsaraiban kellett elbújnia.
1763-ban az Esterházy család kezébe került a birtok, amelyet uradalmi székhelyként használtak. Az 1848-49-es forradalomban 11 helyi, 20-22 év körüli fiatal harcolt. Egy 1935-ös tűzvész során majdnem a teljes falu leégett.