Kazincbarcika
Kazincbarcika városa szelíden simuln a Sajó-völgyi dombvidék lankái közé a Bükk hegység és a Sajó folyó találkozásánál.
Története
Az itt talált régészeti leletek, tárgyi emlékek alapján a település történetés a honfoglalástól számíthatjuk. A városnak nevet adó települések közül Sajókazincot, 1240-ben említik először a források Cozonch néven, 1576-ban már önálló egyházközség. A másik névadó település Barcika, Alsó- és Felsőbarcika összeolvadásával alakult ki; a település neves szülötte Egressy Béni, a Szózat zeneszerzője.
A II. világháború után, az ország erőteljes és gyors iparosításba kezdett, melyben fontos szerepet játszott a Sajó-völgy, jó közlekedési, földrajzi adottságaival és a már meglévő bányászattal. Sajókazincot és Barcikát 1947-ben közigazgatásilag összevonták; a település 1948-tól viseli a Kazincbarcika nevet, majd 1954-ben egyesítve Berentével várossá nyilvánították.
Az 1960-as években a fejlődés felgyorsult, Kelet-Magyarország egész területéről érkeztek „bevándorlók”, főleg fiatalok. A városi szerepkörű intézmények kiépülésével Kazincbarcika funkcionális értelmében is várossá vált. A város tervezői különös gonddal ügyeltek arra, hogy az épületek, közintézmények emberléptékű méretben, szellősen, sok zöldfelülettel, parkkal körülölelve épüljenek. Ezt a városépítési filozófiát, 1982-ben Hild-emlékéremmel ismerték el, majd később, szinte évente nyerte el a település a „Tiszta, Virágos város” kitüntető címet.
Látnivalók
Kazincbarcika a szobrok, térplasztikák, emlékművek, emléktáblák változatos világa. Rengeteg műalkotás hívja fel magára a figyelmet, számuk 60 éve folyamatosan bővül. Különféle stílus, anyag, forma és témagazdagság jellemzi őket; a városközpontban Egressy, Jókai, Munkácsy, Derkovits szobrai állnak.
A város közterületein, több mint 50 szobor található, mellyel kiérdemelte a „Szobrok Városa” címet; a település kulturális kisugárzása kiterjed a határon túli magyarlakta területekre is.
A város kedvező földrajzi fekvése, jó közlekedési infrastruktúrája, közoktatási, sport és kulturális intézményi ellátottsága eredményeként a térségre is kiterjedő szolgáltatást nyújt. A város kulturális lehetősége különösen sokat gyarapodott 1969-ben az Egressy Béni Művelődési Központ átadásával. Az azóta eltelt évtizedekben az intézmény, a város és természetesen vonzáskörzetének kulturális szervezőjévé vált.
(forrás: Tourinform)