Romhány

Egyhajós, klasszicista templom homlokzati síkban álló toronnyal. A tornyot barokk sisak fedi. A szentély a hajótól keskenyebb, egyenes záródású. A templom ablakai szegmentívvel záródnak. A belső tér háromboltozatos. Utunkat folytatva úgy száz méter után megtalálhatjuk a községháza épületét, és – a Nyugat-Cserháti Zöldút információs táblája mellett – több helyi nevezetességet. Ilyen például a Rákóczi-kopjafa, illetve a Rákóczi-szobor (utóbbi Terman Sándor munkája).

 A romhányi csata a Rákóczi-szabadságharc utolsó jelentősebb hadművelete volt. A csata 300. évfordulójára öntetett Rákóczi-haranggal az elesettekre emlékeznek. Az öntéshez szükséges réztárgyakat, közöttük húszezer darab, a forgalomból kivont egyforintost a romhányiak gyűjtötték össze. A harangot egy lengyel mester öntötte. Ha a községházát megkerülve visszasétálunk a templomig, megtaláljuk Sárkányölő Szent Györgynek, a templom védőszentjének fából faragott szobrát, melyet Koltai László készített. A szobor mellett a világháborúkban elesett katonák emlékműve látható, amely régi, bontott sírkövek felhasználásával készült. Az egy méter magas csonka gúla alapzaton emlékoszlop áll, fehér márvány táblával. A betonba ágyazott sírkövek elhelyezésével különleges atmoszférát teremtettek. 

Folytassuk utunkat a Széchenyi úton, majd pedig a Kossuth úton, amíg a közúton egy hídhoz nem érünk. Ekkor jobbra pillantva észrevehetünk egy másikat, amely szintén a Lókos-patakon ível át. Ez utóbbi, háromnyílású híd a XVIII. század közepén épült. A híd hossza hídfőkkel együtt 17,8 méter. Mindkét oldalán kőlapokkal fedett mellvéd fut végig. A szabad nyílások 2,6-2,8-2,6 méter nagyságúak, köztük 13 méteres mederpillérekkel. Ezek folyásirány felőli oldalán jégtörők találhatók. A déli oldali mellvéden magasabb fejezeteskő-talapzaton Nepomuni Szent János barokk szobra áll, amely 1795-ből származik. Közben újra becsatlakozhatunk a kék jelzésbe, és a Dió úton folytathatjuk túránk Kétbodony felé. 

Visszapillantva még láthatjuk a romhányi templomot, és mögötte a Romhányi-hegyet, amelyen át a Alsópeténytől jövő zöld út vezet.

Története

A települést már 1243-as években említette egy oklevél. Neve a német Ruhmann személynévből származik.