Kocs

Kocs jellegzetes kisalföldi település, a középkorban kifejlesztett ló vontatta jármű névadó települése. 

A szelíd lankák között elhelyezkedő falu kiváló földjeiről, néphagyományairól, kultúrájáról is híres. Először 1237-ben említi oklevél Ruch, Koch formában.

A település történelme a bronzkorig nyúlik vissza. Az Árpád-kor emlékét egy templom maradványa és temetője őrzi. 1727-ben az Eszterházy-család birtokába került a terület és már ekkor volt vendégfogadója. A Te­kevár Kocs legrégebbi, még feltáratlan műemléke: az egykori földvárat Árpád előtt kb. 300 évvel itt átvonuló nomád nép építette. Ma már csak egy domború földhányás emlékeztet rá.

Látnivalók

Az 1300-as években épült a Szent Mihály r. k. templom. 1759-ben barokk tornyot építettek mellé, a temp­lo­mot pedig 1880-ban eklektikus stílusban átalakították. A ma is álló ref. templomot 1869-ben áldották meg. A temp­lom muzeális ér­tékű kegytárgyai a XVII–XVIII. sz.-ból származnak. A református templom dunántúli viszonylatban a legnagyobb, 1500 ülőhely befo­gadó­ké­pes­sé­gű.

Látnivaló még az 1820-ban épített, majd 1887-ben átalakított, 2014-ben felújított volt barokk kúria és a polgármesteri hivatalnak is otthont adó Faluház. Egy paraszt­ház­ból fel­újí­tott épületben mûködik 1996-tól a Táj­ház.

Kocs híres ta­lál­má­nyá­nak, a kocsi­sze­kér­nek állít emléket a Kocsi­mú­zeum. A falu déli ha­tá­rában emelkedő geodéziai mérő­to­rony­ból mint­egy 40 km sugarú táj látható be.