Gánt
A Vértes azon kevés települése közé tartozik, melyek a hegységen belül fekszenek. 800-nál alig több lakosú község, de közigazgatási területe a méretéhez képest viszonylag nagy – hozzá tartozik Bányatelep, az elnéptelenedett Kápolnapuszta, Kőhányás és Vérteskozma.
Túraajánlatok
Gánt a turistautak csomópontjában fekszik, rajta halad keresztül az Országos Kéktúra Kőhányás–Csókakő szakasza. A Za a Gém-hegy nyúlványán húzódó, árvalányhajas Gém-tisztásra vezet fel, ahonnan szép kilátás nyílik a környező tájra: észak felé a Vértes hegyei és erdei húzódnak, délnyugat felé tekintve szinte az egész táj vörös, gyógyíthatatlan sebként tátonganak a felhagyott bauxitbánya gödrei, a háttérben a Déli-Vértes hegyei emelkednek. A tisztás után a Za a Z jelzésbe csatlakozik. Ez észak felé Vérteskozmára vezet, délkelet felé pedig Csákvárra tart.
A Gántról induló K+ jelzésen kellemes erdei sétával a 6 km-re fekvő Kőhányásra juthatunk, ahonnan a kéktúrán vissza térhetünk Gántra.
A dél felé induló Zb turistaút a bányagödrök közt vezetve Bányatelepre visz.
Polgármesteri hivatal: 8082 Gánt, Hegyalja u. 25. Tel.: 22/354-010; Fax: 22/354-026
Története
Gánt környékét már a római korban is lakták. A község keletkezési idejét nem ismerjük, de Gant néven, egy 1193-ban kiadott adományozó levélben már szerepelt. 1622-ben pusztaként említették. Az 1740-es évektől szlovákok, 1757-ben pedig németek települtek be, majd 1777-ben felépítettek a római katolikus templomot. 1783-ban, miután Gánt egyháza önállóvá vált, a (református) szlovákok elköltöztek, és a falu többségében németajkú lett. Bár a község a XX. század folyamán elkezdett magyarosodni, német nemzetiségű lakói a mai napig ápolják anyanyelvüket és őrzik nemzetiségi hagyományaikat.
1920-ban, Gánt déli határában, a Kerek-haraszt dűlő területén jelentős karsztbauxittelepre bukkantak. A külszíni bányát 1926-ban nyitották meg. Az 1930-as években a világ egyik legismertebb bauxitbányája volt, de mára kimerült. A II. világháború idején teljes kapacitását Németország foglalta le hadiipara számára. A bánya csúcstermelése 1953-ban volt, 600 000 tonna ércet bányásztak abban az évben. Az itt bányászott bauxit jó minőségű volt, kevés kovasavat tartalmazott, jelentős volt a titán, cirkónium, króm, berillium és gallium tartalma. A legelső megnyitott bányarész a Hosszú-harasztos volt, majd követte a többi, az Újfeltárás, a Meleges, az Angerrét és a Bagoly-hegy. A bánya Meleges nevű részén különböző színű kőzetrétegek váltakozását és érdekes alakzatokat láthatunk. Az egykori gánti bauxitbányászat emléke a mintegy 2 km széles és több mint 3 km hosszú területen elhelyezkedő hatalmas bányagödörrendszer. Bányatelep településrész északi határában, a műút melletti mesterségesen kialakított táróban és udvarán az érctelep felfedezőjéről elnevezett Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum várja az érdeklődőket.
Szomszédságában, a bánya egyik 1980-as években nyitott gödrében alakították ki az Európában is egyedülálló bemutatóhelyet, a Bauxitföldtani Parkot. Tanösvényének ismertető táblákkal jelzett 12 állomását 1,5–2 órás sétával járhatjuk végig. Betekintést nyerhetünk a környék földtörténeti múltjába, megtudhatjuk azt, hogy miként jött létre a gánti bauxit, melyek az ásványtársulásai, milyen élőlények éltek ezen a helyen, amikor még tenger borította és hogyan történik a bányaművelést követően a táj rekultivációja. Az utunk mentén láthatjuk a kéregmozgás (tektonika) „újjlenyomatait,” a ún. „vetőkarcokat” és a vetőfalakat, valamint a bányászkodás alkalmával exhumált trópusi karszt formakincsét (pl. kicsi kúpkarszt-formák). A bányászati múzeumtól délre dolomitbányát nyitottak, amely egykor az eocén program építkezéseit látta el dolomitzúzalékkal.