Kamaraerdő és tanösvény

Újbuda legnagyobb összefüggő erdeje a közel 200 hektáros Kamaraerdő, a kerület és a főváros egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Piknikezők, családdal kirándulók, kocogók, nordic walkingosok és kerékpárosok is egyaránt a magukénak érzik a területet, szerencsére a sokfelé elágazó ösvényeken mindenki elfér.

Az erdőt délről a Tétényi-fennsík füves-cserjés pusztasága, délkeletről Budapest XXII. kerülete, északról Kőérberek, nyugatról pedig a Budaörsi Kamaraerdő határolja.

A Kamaraerdő központja a Nagyrét, ide fut be minden útvonal, és itt találunk kijelölt tűzrakóhelyeket is. Ideális pihenőhely, ahová bármikor ki lehet sétálni, hiszen nincs messze a parkolótól, illetve a villamos- és buszmegállótól.

Itt található a 2012-ben kialakított Kamaraerdei Tanösvény 6. állomása, ami egy interaktív játszótér, olyan érdekességekkel, mint a fa xilofón és a rendhagyó ugróiskola, amelyen összemérhetjük magunkat az itt élő állatokkal.

A tanösvény nagyjából egy 8-as alakú pályát ír le, és 12 állomásán interaktív, játékos táblákon keresztül mutatja be az erdő élővilágát, valamint a földtani, geológiai érdekességeit. A fákra festett T jelzést kell követni, az indulópont az erdő "bejárata", a Susulyka utcai parkoló.

A tanösvény első hurka inkább a tájra és a földrajzi érdekességekre fókuszál, míg a másik hurok az élővilágra.

A Kamaraerdő legmagasabb pontja (és egyben a tanösvény egyik állomása) a Vadász-hegy (224 m), ahol jelenleg egy rossz állapotban lévő katonai kilátó található. Az önkormányzat a közeljövőben tervezi átépíteni a kilátót, és a mellette lévő volt katonai lokátor állomást pedig látogatóközponttá alakítani.

A Kamaraerdő mellett, a 41-es villamos végállomásánál találjuk a Kamaraerdei Ifjúsági Parkot, ahol a nyári gyerektáborok mellett tartanak színházi előadásokat, koncerteket is, és itt található az ország első curling (csúszókorong) pályája is.

A Kamaraerdő története a XIII. századra nyúlik vissza, amikor a tatárok elvonulása után IV. Béla a vidéket a németeknek adományozta, hogy a teljesen elpusztult vidék ne maradjon parlagon. Az itt létrejött és a XV. századig fennállt középkori település neve Kána volt. A XVIII. századi újratelepítéskor a betelepülő svábok „Kanaer Wald”-nak (Kánai erdő) nevezték. Az 1847-től használatos Kamaraerdő a német „Kammerwald” elnevezésből származik. Ez részben a régi német név torzulásából, illetve onnan ered, hogy a terület évszázadokig a királyi Kamara (kincstár), illetve Buda város erdőbirtoka volt. Így lett a német Kammerwald magyar tükörfordítása a környék neve. Erdő jellegét a felparcellázás ellenére megőrizte, 180 hektáros erdőtömb borítja.

A Pilisi Parkerdő kezelésében lévő Kamaraerdő területén a cseres-tölgyes erdőtársulás számára kedvezőek a létfeltételek. Fő fafajok a cser- és a kocsánytalan tölgy. Mellettük megtaláljuk még a kőrist, a mezei juhart, barkócaberkenyét és a szilfát is. A cserjeszintben a galagonya, fagyal, ostormén bangita, húsos som, csíkos kecskerágó és kökény érzi jól magát.

Az itt élő madarak közül jellemző az egerészölyv, a fekete harkály, zöld küllő, nagy fakopáncs, vetési varjú, szajkó, meggyvágó, csuszka, zöldike, erdei pinty, őszapó, vörösbegy, fülemüle, széncinege, kék cinege, barátcinege, seregély és a fekete rigó.

A nagyvadfajokat a területen az őzek képviselik, de élnek itt borzok, rókák, sünök, vakondok és cickányok, egerek, pockok és pelék is - ha szerencsénk van, akár össze is futhatunk velük, de ez csak ritkán adatik meg. A lábnyomukat viszont sok helyen láthatjuk, és az egyik információs tábla segítségével be is azonosíthatjuk azokat - mintha egy erdei nyomozásban vennénk részt.