Kővágószőlős

A település a Pécsi járásban, a Jakab-hegy lábánál fekszik.

Látnivalók

A település legértékesebb látnivalója a műemlék római katolikus templom. A XII–XIII. században román stílusban épült templomra a torony alsó emeletei utalnak, a kor építészetére jellemző ikerablakokkal. A gótikus támpilléreket az 1512. évi átépítéskor emelték. A XVIII. században a középkori templom – amely a temetőben állt és kerítőfal vette körül – már kicsinek bizonyult. A hajót elbontották és egy nagyobbat építettek barokk stílusban (1763–72).

A tornyot a megnagyobbodott épülethez arányosan duplájára magasították, a lábazatánál lévő főbejárat elé előcsarnokot építettek. A kerítőfalat is ekkor bontották el, s a temetőt délebbre helyezték. A templom belsejének berendezése barokk, de a vörös homokkőből faragott szenteltvíztartó, valamint a fehér mészkőből faragott pasztofórium (szentségház, kehely vagy úrmutató elhelyezésére való falfülke) a Jakab-hegyi kolostorból való.

A barokk berendezés egy része (szószék, gyóntatószék, keresztelőkút és a nagyobbik csillár) a pécsi székesegyházból került ide, annak XIX. század végi, nagy átépítésekor. A templom kulcsa a plébánián kérhető el. (Tel.: 72/374-677). A plébániaház szintén a XVIII. századból való barokk épület.

A faluban még látható néhány apró ablakos kőház a XIX. századból.

Története

A község környéke már a római korban lakott hely volt. A honfoglalás után letelepedett lakosság igen korán (XI. sz.) foglalkozott szőlőműveléssel, a településnév egyik fele erre vezethető vissza. Az itt lakók a későbbiekben kőfejtéssel és kőfaragással egészítették ki a mezőgazdaságból származó jövedelmüket, így alakult a név Kővágószőlőssé. Építőköveket, különböző méretű malomköveket (kézi malomhoz is), valamint sírköveket faragtak. A malomkövekből a helytörténeti múzeumnál, a sírkövekből a temető bejáratánál látható egy kis gyűjtemény.