Telki
A több mint 1000 lakosú község a Budai-hegység nyugati szélén, a Zsámbéki-medence északkeleti peremén található.
Látnivalók
A hajdani monostor köveit felhasználva, a bécsi skót bencések 1807-ben felépítették a kora klasszicista r. k. templomot. Belsejében, az oltár mellett négy XVIII. sz.-i, aranyozott rokokó faszobrocska látható, a főoltár és a szószék a XIX. sz. elejéről származik.
A Fő u. 20. szám alatt áll a XVIII. sz.-ban, barokk stílusban emelt, majd 1830-ban klasszicista stílusban átépített volt skót bencés uradalmi épület.
Előtte, az úttest alatt található falcsonkok állítólag a bencés apátságból maradtak meg.
Szintén a Fő utcában látható az egykori apátság helyére 1740-ben állított rokokó kőkereszt.
Története
Legkorábbi írásos említése „Telequi” néven 1198-ból, III. Ince pápa leveléből származik. A Hédervári Miksa bán adományából Szent István tiszteletére létesített apátság és a falu már évtizedekkel korábban állt. Miután az apátságot a XIII. sz. második felében kegyurai elhagyták, 1277-ben IV. László a Nyulak szigetén élő domonkos rendi apácáknak adományozta.
1397-ben az esztergomi érsekség tulajdonába került, majd 1455-ben Garai nádoré lett, végül 1516-ban II. Ulászló a pannonhalmi apátságnak adományozta. A török korban az apátság elpusztult, a falu pedig kétszer, 1543-ban és 1690 körül elnéptelenedett.
Buda visszafoglalása után I. Lipót az apátsági birtokokat a bécsi skót bencéseknek adta. A XVIII. sz. elején német családok telepedtek le. 1780-ban az apátsági birtokok kezelését közalapítvány vette át. A II. világháborút követően a falu sváb lakóinak nagy részét kitelepítették, a helyükre székelyföldi magyarok érkeztek.