Ságvár

Ságvár Siófoktól 10 kilométerre délre, a 65-ös főút mellett fekszik. Ságvár község területén már a kőkorszakban települések voltak. Az irodalmilag is ismert első település kelta eredetű, neve Tricciana. Később, a római birodalomban a mai Pécstől - Győrbe (Sopianae – Arrabona) vezető római út egyik fontos állomása volt itt.

Tricciana nagybirtok központ lehetett, majd az első századtól kisebb római település. A Sió római kori kiásására idetelepítettek egyik központja volt. A késő római időben katonailag nőtt meg a jelentősége: a betörő ellenséggel szemben erőddé castrum alakították. Több római császár megfordult itt. Gratiánus császár még törvényt is bocsátott ki innen.

A 4. század végén leégett az erőd, a rómaiakat a hunok, szlávok váltották fel. Kutatások szerint honfoglaló őseink egyik törzsét Ság vezette, akik bevették magukat a romfalak közé, sőt megbízást kaptak a környező települések felügyeletére. Több okmányban ez időtől kezdve a hely Ság néven szerepel.

Ebben az időben épült a település határában lévő Böre-vár (földvár), amelynek szerepe a mai napig kérdéses. Valószínű, hogy a Fokot Koppánnyal összekötő hadiút egyik állomása lehetett. A másik középkori vár a Klastromhely, a Szent László pusztánál lévő erődített terület. A Szent László puszta őrizte meg az 1320 táján itt szereplő Szent László prépostság nevét, illetve emlékét. A Klastromtetőn létezhetett a Szent László tiszteletére szentelt prépostság a mellette, illetőleg alatta fekvő településsel. Maga a középkori Ság falu a mai falu belterületétől DNY-ra található. 1038-1095-ig a falu a pannonhalmi apátságé, 1106-ban Álmos hercegé, majd a dömösi monostor tulajdona. 1211-ben a tihanyi apátság összeírásában, Ság alakban szerepel. Ságvár alakban először 1460-ban jelenik meg Gáni Kristóf birtokaként, mint SAGWAR. A török hódoltság alatt vára miatt sok harc színhelye volt. A török kiűzése után a lakosság visszaköltözött a várfalak közé, a reformátusok 1715-ben templomot építettek, melyet később új templommal váltottak fel. 1755-ben épült a mai római katolikus templom a házakon kívül, hogy a tűztől jobban védett legyen. 1945-ig a legnagyobb birtokos a veszprémi káptalan maradt, mintegy 1000 hold szántó, és 2000 hold erdő birtokosaként. A településnek ekkor 1660 lakosa volt. A település fejlődése az elmúlt évtizedekben is folyamatos.

Túraajánlatok

Látnivalók

Munkás Szent József-templom

A barokk stílusú templomot 1755-56-ban Lenthy István veszprémi nagyprépost építtette. Belsejében copf szószék és mellékoltár, rokokó keretelésű Nepomuki Szent János-kép, valamint keresztelőkút található.

Református templom

1819-ben emelt barokk templom, félköríves záródással. Belső terének két végén falazott karzatok vannak két-két pilléren. Hangvetős barokk szószéke fából faragott.

Betyár-barlang, 12-es szoba

A helyiek 12-es szobaként emlegetik, mivel 12 „szobából” áll. A település környékén található vastag lösztakaró lehetővé tette e búvóhely kialakítását. Készítője nem ismert, egyes írások a török, sőt a tatárok elől menekülőknek tulajdonítják a kiásását. Ismertté a betyárvilág alkonyán vált, amikor is betyárok tanyája lett.

Somogyban híres betyárok éltek, így a két Patkó testvér, János és Pista is. Későn kezdték a betyárkodást, túl a harmincon, de aztán hamar hírnévre tettek szert. 1860 táján összeveszett a két testvér, Pista a kis Koppány-völgyét választotta betyárélete helyszínéül.

Patkó Pista volt az, aki bandájával a környéket járta, őket tartották a 12-es szoba lakóinak. Hajdan akkora volt csak a rejtekhely bejárata, mint egy nagyobb rókalyuk, aki nem ismerte a helyet, nem sejthette, mit is rejt a földbe vájt szállás.

A Bujó-likhoz hasonlóan az évek-évtizedek folyamán a barlang is feltöltődött, napjainkban már nehézkesebb a bejutás. A nagy sikerű Löszölő-Tökölő Túrák egyik állomása.

Bujó-lik, Lyukas-domb

Ságvár egyik nevezetes pontja, amelynek történetéről nem találunk írott anyagot, csak a szájhagyományra hagyatkozhatunk. A Bujó-lik egy egyre rövidülő alagút, amely a Lándor-hegyen található. Egyes írásokban Lyukas-dombként jelölik.

A Bujó-lik keletkezésének története szerint a hegy túloldalán volt az akkori református lelkész szőlője, és az ő elméjében született meg az alagút fúrásának ötlete. Egyik évben gazdagon termett a szőlő, lett bor bőven, és a hegy két oldalára kitettek egy-egy jókora hordót teli borral, és aki arra járt és dolgozott az ásáson, az ihatott belőle. A Bujó-lik elkészült, ám hossza és magassága az idők folyamán lassan csökken. Hajdan olyan magas volt, hogy lovas kocsival is közlekedtek rajta, de napjainkban már feltöltődött, így már könnyen elérni a tetejét. A közepén van egy kis görbület, bizonyítva, hogy valóban két oldalról történt az ásás. A Bujó-lik létrejötte 1800 és 1832 közé tehető.

Gám-puszta, Lőrincz Mátyás emlékoszlop

A török hódoltság után a ságvári határ nagyobb része a veszprémi káptalan birtoka volt, egészen az 1946-os földosztásig. A ságvári és kiliti határt elválasztó fasortól délre építették meg Gám vagy Gámi falu pusztát, amit 1856 táján jelöltek ki. A pusztát a II. világháború után lebontották. A régi pusztából nem maradt más, csupán egy árva kereszt. A 2000-es években felújították és újjászentelték a ledőlt keresztet, rendbe tették az emlékhely környékét. Minden évben ökumenikus istentisztelettel emlékeznek meg az egykori virágzó pusztáról és az ott élő emberekről.

A puszta történetéhez egy tragikus esemény is hozzátartozik. 1944. november 5-én a 23 éves Lőrincz Mátyás, a veszprémi Puma repülőszázad őrmestere és társai Tapolca légterében támadták meg az amerikai bombázókat. Az őrmester a könnyebben megsérült gépével a puszta közelében, egy mezőn próbált meg leszállni, de gépe - egy, a levegőből nem látható - árokba gurult, átvágódott és kigyulladt, a pilóta pedig gépével együtt elégett. 2008. november 8-án a gámi kereszt mellé helyezték el a Lőrincz Mátyás emlékére állított emlékoszlop, amit Jónás László nyimi fafaragó készített.

Képes-fa

A Jaba pusztára vezető út mellett áll az a több mint 300 évesnek mondott tölgyfa, amely az andocsi búcsúra igyekvő zarándokok egyik pihenő helye volt, amíg gyalogosan jutottak el a somogyi kegyhelyre. A legenda szerint 1520 táján egy éjszaka nagy fényesség szállt Somogy egén és Andocs felett Mária jelent meg angyalaival, csodálatos énekektől kísérve. Nagy csodálkozással és félelemmel látták másnap reggel, hogy a falu közepén, egy téren tornyos kis kápolna állt, oltárán Máriát és a kisdedet ábrázoló szoborral. A legenda azt tartja, hogy a kápolna előzőleg Kalocsán állt, és az angyalok azért hozták el a Dunántúlra, mert Kalocsán nem tisztelték eléggé a Szűzanyát. A legenda több változata kering a hívők köreiben a csodatévő Mária-szobrot ért sérelemről, az elkövető az egyik történetben török, a másik szerint már kálomista jobbágy szentségtelenítette meg Isten házát.

Andocs híres zarándokhellyé vált. A zarándokút egyik pihenőhelye, a Jabára vezető út mellett a több mint 300 évesnek mondott tölgyfa alatt volt, amelynek magasan a törzsén két ág között volt elhelyezve a Szent Vendelt ábrázoló festmény, amelyen a Szent bárányokkal körülvéve látható. A szentképet a székesfehérvári zarándokok helyezték el 1930-ban. Az eredeti, Szent Vendelt ábrázoló kép sajnos már nem éke az öreg tölgynek. Az 1980-as évek elején a sérült képet restaurálásra vitték, de azóta holléte ismeretlen.

Löszölő, Tökölő, Megalöszölő túrák

Az első túra 2007. nyarán zajlott le, nevét a környéket borító löszről kapta. Az azóta is minden év nyarán megrendezésre kerülő gyalogtúrán három távból választhatnak a résztvevők. A Tökölő 17 kilométeres, a Löszölő 40 kilométeres, a Megalöszölő 53 kilométeres távot jelent.