Ádánd

Hetyei templomrom

Ádánd község határában máig áll impozáns, középkori téglatemplomának háromszintes tornya a csatlakozó templomrész falcsonkjaival. A torony a legfelső szint kivételével román kori, befalazott ikerablakokkal, nyugati oldalán félköríves ablakkal, felette hangréssel. A legfelső szint kőkeretes ablakai alapján gótikus. A torony keleti falán az egykori karzat boltozatának íve látszik. A torony egyik oldalán gótikus támpillérroncs található rézsűs fedéssel. A templomot temető veszi körül. A 800 éves templomrom a térség kiemelkedően értékes műemléke.

Hetye (vagy Ketye) falu neve 1082-ben Predium Kexa alakban fordul elő a veszprémi káptalan birtokai között. A pápai tizedjegyzék alapján a somogyi főesperességhez tartozott. 1343-ban a templom patrocíniumát, Szent Jánost is megemlítik. Hetye falu a török korban néptelenedett el. Templomának romját a helyiek Törökhagyás néven ismerik. 1888-ban Szabó István régész folytatott itt ásatásokat. Az előkerült leletek (néhány edény, patkó, csat, kés, egy kis ezüstérem) a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek.

Tallián-kúria

A Vizeki Tallián család barokk kúriáját Tallián János építtette a XVIII. század közepén. Ma a település legrégebbi lakóépülete, amely hosszú nemzedékeken át adott otthont a Tallián család ádándi ágának, később birtokaik intézőinek. A család számos kiválósága itt született, néhányan az általuk építtetett, szomszédos Szentháromság-templom sírboltjában nyugszanak. A kúriát a XIX. században klasszicista stílusban átépítették.

A kúriát a II. világháború után államosították. Benne kapott helyet a község általános iskolája, az új iskolaépület elkészültével pedig az iskola konyhája és ebédlője. Szép, faragott bejárati ajtaja ma az épület belsejében látható. Ugyancsak megmaradtak a mennyezet barokk stukkói, a meszelés alatt pedig vélhetőn az eredeti freskók is. Alig száz méterrel arrébb, bár romos állapotban, de máig áll a Tallián uradalomhoz tartozó, ugyancsak XVIII. századi, öreg magtár.

Csapody-kastély

Az épület a Perneszi család XVII. századi kastélya helyén épült 1820 és 1827 között, klasszicizáló későbarokk (copf) stílusban. Építtetője, Csapody Pál volt a község utolsó (jobbágyfelszabadítás előtti) földesura, aki a szabadságharcban nemzetőr századosként vett részt. 1849. március 2-án Roboz István író volt a vendége, aki itt, az ősfákkal körülvett, romantikus kastélyban írta a Kossuth imája a kápolnai csatában elesettek felett című versét.

Ma is áll az uradalmi istálló épülete és ezzel átellenben a valamikori (feltételezhető) kocsiszín, amelyet a világháború előtt marhaistállónak használtak. Ma ebben működik a község művelődési háza.

Csapody Pál halála után, 1856-tól több birtokosa is volt a kastélynak, így gróf Wickenburg, majd a Tallián család, később az osztrák Satzger család vásárolta meg a kastélyt és annak birtokait, amelyeken kiterjedt gazdálkodást folytattak nemzedékeken át, jelentős részt vállalva a falu felvirágoztatásából.

A II. világháború után a kastélyt és birtokait államosították, majd itt kezdődött meg a mezőgazdasági szakmunkásképzés. 1980-85 között a kastélyt átépítették, akkor egyszerűbb tetőzetet kapott, 2000 nyarán pedig belső átalakításra került sor. 2007-ben megszűnt a Csapody-kastélyban működő Mezőgazdasági Szakiskola, a kastély pedig azóta üresen áll.

Szentháromság-templom

A Tallián család építtette, és 1747-ben szentelték fel a barokk stílusú római katolikus templomot. A templom kertjében állították fel az 1816-ból származó, klasszicista Immaculata (Szeplőtelen Szűz) szobrot. Szintén a kertben helyezték el, 1813-ban a késő barokk stílusban készült Nepomuki Szent János-szobrot.

A szépen felújított templom gondozott parkja árnyas fáival, padjaival kellemes pihenési lehetőséget kínál.

Református templom

A templomot 1820-ban kezdték építeni, de alapkövét csak 1825-ban rakták le ünnepélyesen, mert ekkorra sikerült szekereken a Balaton északi oldaláról összehordani az építőanyagokat. A fundamentum terméskő, a torony tégla, a tető pedig fazsindely volt. A falu birtokos nemessége, Csapody Pál és a Tallián család is egyaránt 72000 téglát adományozott a klasszicizáló későbarokk stílusú templom építéséhez. 1857-ben a fazsindelyes tetőt horganyzott lemez váltotta fel. 1863-ban kapott a toronysisak vörösréz borítást.

1886. április 19-én tűzvész következtében megsemmisült a templom tetőszerkezete és a toronyóra is tönkrement. Az újjáépített istenházát, új nagyharanggal ékesítették, amelyre a következő mondatot írták: “Az élőket hívogatom, a holtakat elkísérem.” A II. világháborúban Enying irányából bombatalálat érte, ami a boltíves mennyezetet tönkretette. A helyreállítás után csak 1973-ban valósult meg a teljes felújítás.

2006-ban ismét felújították a templom homlokzatát és tetőszerkezetét. 2007 óta a tornyot több mint egy évszázad után ismét toronyóra díszíti.

Löszfalak és löszdolinák

Külső-Somogy hazánk legnagyobb összefüggő löszterülete. A nép sárgaföldnek nevezi, és régebben igen sokoldalúan felhasználta házak építéséhez. A lösz legnagyobb vastagságát (25-30 méter) a Sió mentén, a Kis-Koppány és a Balaton között éri el. Megtalálhatók itt a sajátos formájú löszvölgyek, a löszdolinák, és löszmélyutak. A löszvölgyek keletkezésében a függőlegesen mozgó talajvíz játssza a főszerepet, mert az idők múlásával fokozatosan kioldja a löszből a mésztartalmat. A lösztömeg a lösz felső rétegeinek súlya alatt összetömörül, a felszínen sajátos teknő alakú mélyedések keletkeznek. Ezek a löszvölgyek.

Ádánd löszdolináiról jó kilátás nyílik a településre, a meredek löszfalak pedig kiváló költőhelyet biztosítanak számos ritka, védett madárfajnak, így például a színpompás tollazatú gyurgyalagnak. 2010-ben a település önkormányzata és helyi civil szervezetek egy illegális szeméttelep felszámolásával az egyik költőtelep mellett madármegfigyelő helyet alakítottak ki.