Antalfalva (Antunovac)
A közel kétezer lakosú település Jánosfaluval (Ivanovac) alkot egy közigazgatási egységet. A területén fészkel egy pár nagyon ritka és veszélyeztetett kerecsensólyom.
Látnivalók
Emlékkápolna
Antunovacban 2010. december 3-án nyitották meg a helység védőszentjének - Szent Antalnak emlékkápolnáját, a Honvédő háborúban megölt és eltűnt katonák és civilek emlékére. A kápolnában 40 antunovaci lakos képe található, akik elestek a Honvédő háborúban.
Kerecsensólyom
A kerecsensólyom (lat. Falco cherrug) veszélyeztetett fajnak minősül, mely kizárólag Európa délkeleti részén és részben Közép-Európában él, míg világszinten a legtöbb példány Közép-Ázsiában található. A kerecsensólyom a ritka fákkal rendelkező pusztai síkság ragadozója, de hegyeket, illetve félsivatagos területeket is választ lakhelyéül. Elsősorban vándormadár és Közép-Afrikában telel. Horvátországon belül csakis Kelet-Szlavóniában fészkel. A megfigyelések alapján az utóbbi néhány évben az egész ország területén már csak 2 fészkelő párt jegyeztek fel: az egyik Vukovar-Szerém megyében, a másik pedig Eszék-Baranya megyében, közelebbről Antunovac község területén. Ennek a madárnak a jelentős veszélyeztetettsége részben a mezőgazdaság intenzívebbé válásából fakad, melynek következtében csökkent az élőhelyek minősége, részben pedig az orvvadászok tevékenységéből.
Túraajánlatok
Antalfalva környéki kerékpártúrák:
Története
Antunovac települést a dokumentumok először 1839-ben említik Antalfalu néven, míg horvát megnevezésével 1851-ben találkozhatunk először. A név az egykori birtokosnak Adamović Antalnak állít emléket. 1880-ban Adamović gróf birtokán az őshonos magyarok megépítik a Szent Antal kápolnát. További érdekes adat, hogy egészen 1924-ig itt magyarul beszéltek.
Az 1900-1992 közötti időszakban a település az Antunovac Tenjski, majd ismét az eredeti, régi Antunovac nevet viseli. 1944-től 1953-ig a történelmi eseményekkel összefüggésben a területen megváltozik a népesség nemzetiségi összetétele, ahogy Antunovacban, úgy Ivanovacban is, ahonnan az eredeti német nemzetiségű lakosságot elüldözték. Az elhagyott házakba Zagorje és Dalmácia területéről a termékenyebb föld reményében új lakosok érkeztek, ők a földosztás során kaptak is földeket.