Ortaháza

Zala megye délnyugati részén a Berek- és Cserta-patakok völgyének ölelésében fekszik az apró, közel 110 fős település.

A kis község jelentősége a XX. század első felében egy időre megnőtt, ekkor épült meg ugyanis kőolaj-finomítója. Ortaháza ma elöregedőfélben lévő település.

Túraajánlatok

Látnivalók

Kápolna Az eredetileg haranglábnak épült, majd kápolnává alakított épületben nem tartanak miséket. A fő utca mellett álló épületet a helyiek csak haranglábként emlegetik.

Útmenti keresztek A népi hagyományok szerint a birtokon elhelyezett kereszt megvéd a természeti csapásokkal szemben, de balesetek helyszínén is szokás állítani. Ortaházán három ilyen keresztet láthatunk.

Egyéb látnivalók: hősi emlékmű (a posta előtt).

Története

A falu nevét először 1389-ben olvashatjuk a forrásokban, akkor még Artaháza alakban; eredete egyes feltételezések szerint egy személynévből származik, jelentése ’irtó, erdőírtó’. 1720-tól már a mai Ortaháza néven létezik a község. Birtokosai között volt a Barocz, Bánffy, Bakócz és az Erdődy-család is. A török háborúk során a falu teljesen elnéptelenedett, csak 1695-ben kezdtek újra betelepülni a lakosok.

A szabadságharc alatt a falu a környékbeli településekkel összefogva megtagadta a tized és a hegyvám fizetését, 6 fő katonaként is harcolt.

Az 1930-as évek második felében a térségben megkezdődtek az olaj utáni kutatások. 1937. december 16-án az első magyar olajvonat elindult Ortaházáról Budapestre.

Az 1945-ös év mozgalmas volt a falu életében, hiszen ekkor már folyt a kőolaj finomító építése. A német hadvezetés mindent elkövetett, hogy az olajvidéket, így Ortaházát és környékét minél tovább tartani tudja. A falu április 3-án szabadult fel, ezt követően megkezdődött a romok eltakarítása, a vasút helyreállítása.

Az olaj Ortaháza címerében is megjelenik.