Zalabér

Zalabér területén, a népvándorlás korában átvonultak a kelták a rómaiak de még az avarok is megfordultak itt. A IX. században a faluhatárban található Csúszódombon templomot építettek Szent Péter tiszteletére. A falu a honfoglalás idején az ellenséges támadások ellen, védekezés céljából kialakított területsávok azaz a gyepűrendszer része volt.

A XII. században csak úgy, mint a környező települések, Zalabér is a Türje nemzetség kezére került. Első írásos említése az 1247-es alapítóiratokban szerepel. A Nemes temetőnél található gyűrű alakú földvár a Béri család idejéből származik. A településen letelepedett Bériek szerették volna területigényüket kiterjeszteni a szomszédos birtokokra, így többek között a Türjéhez tartozó Barabáshegyi szőlőt. 1507-ben királyi engedéllyel emel várat a Béri család, de a fiúág kihalása után a család birtokát I. Ferdinánd király a Nádasdy és a Mérey családoknak adományozza.

A falu ezek után hanyatlani kezd, de a Török megjelenésének hatására, 1566-ban nádori utasításra, Turco olasz mérnök irányításával rendbe hozzák a béri várat. Az olasz származású mester egy megerősített várat épít, amit palánkokkal és bástyákkal erősít meg. Ebből az időből származik az egyetlen hitelesnek mondható alaprajza a várnak.

A falu több ízben ad helyet megyegyűléseknek, de a Magyarország területén a Habsburgok és a Török Oszmán birodalom között zajló 15 éves háború miatt folyamatossá válnak a zala völgyében.

Az 1600-as években Kanizsa török kézre kerülésével Zala megye nagy része behódol az Oszmán birodalomnak és így Bér települést a török végházzá kiáltja ki.

Az 1617-ben ismét Bérben ülésező megyegyűlés Bér várának őrizetét az Ányos családra bízza. Mivel a Török egyre többször portyázik a területen a vár őrségét megerősítik. A több kisebb támadást követően 1644-ben húsvét napján a kanizsai török hadak megpróbálják elfoglalni a várat, de ez köszönhetően a szentgróti felmentő csapatoknak nem sikerül.

A török uralom megtörésével felszabadul a környék így Bér várára már nincs akkora szükség. A várat az ott állomásozó katonák elhagyták, a vár köveit pedig széthordták a környékbeli építkezésekhez. Többek között a pakodi templom is ezen kövek felhasználásával épült fel.

A falut az 1700-as évek elejétől fogva egészen 1870-ig mezővárosi rangra emelték. 1722-től a Horváth család kezére kerül a környék. Ebben az időszakban indulnak meg az építkezések. Újjáépülnek a lerombolt vízimalmok a Zala folyó mentén, iskola és takács céh létesül. A Horváth család vezetője Horváth Ferenc házasságot köt Ányos Krisztinával, így Zalabér is a Horváthok kezére kerül.

1757-ben már több mint 600 ember él a faluban. A falu templomát barokk stílusban átépítik, később pedig elkészül a falu urbáriuma is, ami a jobbágyok uraik felé való kötelezettségeit tartalmazta.

Ebbe az időben a mezőgazdaság és a szőlészkedés a fő megélhetési lehetőségek. Később a napóleoni háborúk idejében a Győri csata (1809) után a visszavonuló Habsburg csapatok Zalabér környékén bujkálnak, erről Jókai Mór a Névtelen vár című művében tesz említést.

Ebbe az időben sokszor megfordul itt Deák Ferenc, akivel Horváth János sokat beszélget politikáról és a nemzet jövőjéről. Mivel a politizálás nagyon sokba kerül, Horváth idővel elszegényedik és kénytelen eladni a zalabéri uradalmat.

A 1848-as forradalomban sok zalabéri is részt vesz és a háború után rohamos polgáriasodás indul meg a területen. Polgári Olvasókör alakul, létrehozzák a Tűzoltó Egyletet, új iskolát építenek megnyit az első Postahivatal is és eléri a települést a vasút is. A falunak 1840-től saját orvosa is van, bár a gyógyszertár csak a 1920-as évek elején készül el.

Zalabér jelenlegi területi határa a XIX. század közepén alakul ki.

A világháborúban Zalabérnek 37 hősi halottja marad a csatamezőkön, melynek emlékére 1934-ben elkészül a Hősi emlékmű és kialakításra kerül a Hősök Ligete, ahova minden elesett zalabéri katona emlékére egy-egy fát ültetnek el. A terület birtokosai a Gutmann család Gutmann Géza emlékére szobrot állíttat, ami később a Zala megyei Rádiházára visznek. A politikai berendezkedés miatt a Gutmann család elhagyja az országot, így a kastélyukba lengyel tiszteket szállásoltak el, kiket 1943-ban a Szentszéknek az államhoz és a kormányhoz akkreditált állandó képviselője a Pápai nunciusa is meglátogat.

1946-ban a kastély tetőszerkezete a tűz martalékává válik, a téglákat elhordják a környező falvak házainak felépítéséhez, a telken álló hatalmas fákból pedig hidakat ácsolnak. A kastély területét felparcellázzák, melyből a 45-ös földosztás során több mint kétszáz család kap kisbirtokot. az 50-es évekkel itt is megindul a TSZ szervezés, a faluban látogatást tesz Rákosi Mátyás akkori kommunista vezető. 1960-ban adják át az új Zala hidat, a térségben továbbra is jelentős a szőlőművelés.

A községben a kulturális élet egyre aktívabb, több civilszervezet mellett jelenleg is működik énekkar. Az ideérkező vendégeknek sok érdekes látnivalót kínál a község.