Galambok
Galambok Zalakaros szomszédságában, a 7-es főút mellett, a zalai-dombság délkeleti részén található község. A települést leginkább a környezete teszi vonzóvá és festőivé. Galambok határában, ligetes erdők között található Dél-Zala egyik legszebb tava. Környékén nyílik a védelem alatt álló ciklámen.
Túraajánlatok
Látnivalók
Galamboki-horgásztó A Galamboki-horgásztó Dél-Zala legnagyobb tava, a horgászok kedvelt helye. Ha megéhezünk, a tó partján álló Halászcsárdában kipróbáltjuk a helyi halételeket. A tó környékén nyílik a védelem alatt álló ciklámen.
Urunk mennybemenetele templom
A római katolikus templom (“Urunk mennybemenetele”) késő barokk stílusban épült 1801-08 között. Mennyezetének freskóit Stefan Dorfmeister készítette, a főoltár pedig ifjabb Dorfmeister műve. Galambok látnivalója a község sajátos népviselete és Pápai Sándor fafaragó népművész hagyatéka is.
Története
Galambok neve 1231-ben tűnik fel először egy végrendeletben. A török időkben többször feldúlták, és leégése után újjá is kellett építeni. A 17. században indult el a községre ma is jellemző mezőgazdasági termelés.
Galambok nevét a legenda szerint a galambokról kapta, de ez valószínűleg csupán egy szájhagyomány útján terjedő hiedelem. A tulajdonképpeni falu a mai település legmagasabb részén, a Főszegben volt. A sok apró, fehérre meszelt ház galambokra emlékeztető látványt nyújt. Azonban vannak olyan feltételezések is, miszerint a falu neve szláv eredetű.
Galambok területe régóta lakott, feltárások azt bizonyítják, hogy már a bronzkor elején lakott volt. Gótok, rómaiak, kelták, longobárdok is élhettek itt. A települést először 1231-ben említik írásos dokumentumok, egy végrendeletben. Chernel a végrendeletében a birtok felét feleségének, másik felét pedig a kanizsai apátságnak adományozza.
Galambokot 1238-ban Somogy megyei településként említik. A tatárjárás idején a település környékét nagy pusztítások jellemezték.
1565-ben pedig a törököknek adózó településként említik Galambokot. A török hódoltságok idején a település többször leégett, mint oly sok település az országban, de természetesen Galambok is elkezdett újraépítkezni.
A török megszállás alól Batthyány Ádám és csapata szabadította fel, 1690-ben.
Galambokot 1238-ban Somogy megyei településként említik. A tatárjárás idején a település környékét nagy pusztítások jellemezték.
1565-ben pedig a törököknek adózó településként említik Galambokot. A török hódoltságok idején a település többször leégett, mint oly sok más település az országban, de természetesen Galambok is elkezdett újraépítkezni.
A török megszállás alól Batthyány Ádám és csapata szabadította fel, 1690-ben.
E település lakói is részt vettek az 1848-1849-es szabadságharcban, ahol huszonkilencen életüket is vesztették. Mindezek ellenére a lakosság türelemmel, kitartással és méltósággal viselte a történéseket, és a háborúk következtében kialakult helyzeteket. A második világháborúban hatvannyolc galamboki vesztette életét, emlékükre 1989-ben állítottak fel emlékművet.
A község lakosságát tekintve változónak mondható, 1795-ben 760, 1890-ben 2018, 1970-ben 1390, 2005-ben 1252 fő élt. Ezek közül a többség katolikus vallást követő, de van sok református vallású is.
1256-ban a katolikusoknak már plébánosa volt, az egyházuk 1801-ig Kiskomárom filiája, 1802-től pedig máter. Galambok jelenlegi temploma 1801-1809 között épült.
A reformátusoknak pedig már a XVI. században anyaegyházuk volt a településen. A török hódoltságok, uralom és harcok idején a reformátusok temploma és egyháza elpusztult, amely csupán 1791-ben alakult újjá. A jelenlegi református templomot 1861-1864 között építették.
Galambok első iskoláját a XVIII. század első felében építették, az 1700-as évek végére már mindkét felekezetnek saját iskolája volt. Az egységes általános iskola az 1948-as államosítás révén jött létre. A mostani iskola épületét 1962-1992 között építették. Az első napközi otthonos óvoda 1962 óta működik.
Galambok 1335-től a budai káptalan, a XIX. század elejétől pedig a budai papnevelők birtoka volt. Az 1935-ből fennmaradt adatok szerint a község 741 gazdaságából állt, amelyből csupán két gazdaság területe haladta meg az 50 kh-t (a papok, illetve a közbíróság gazdasága).
A település 2591 ha volt, amelyből 744 ha szántó, 155 ha szőlős, gyümölcsös, 530 ha rét, legelő és 964 ha erdőterület.
Azokban az időkben Galambokon leginkább mezőgazdasági tevékenységet folytatottak az emberek. A településen évszázadok óta szőlő- és gyümölcstermesztés folyik. Például egyik őshonos gyümölcse a szelídgesztenye.
A mezőgazdaságból származó fő termény a kukorica, a búza és a krumpli. A huszadik században jelentős volt az állattenyésztés is.
1960-tól 1991-ig termelőszövetkezet működik a településen. 1699-ben jött létre az első ipari létesítmény, ekkor említik a malmok jövedelmét írásos dokumentumok. Ebben az időben a malmok jelentették az ipar jelenlétét. A huszadik századra azonban a malmok mellé téglagyár és fűrészüzem is létesült.
1933-ban a Tejszövetkezet, 1941-től a Hangya Szövetkezet, 1945-től a földműves-szövetkezet, 1972-től pedig az ÁFÉSZ vált jelentőssé a helyi kereskedelemben. A helyi pénzügyek 1907-ben a hitelszövetkezetre, 1962 óta pedig a takarékszövetkezetre tartoztak.
Az 1930-as években a Gyöngyösbokréta csoport, az 1950-es években pedig a Népi együttes vitte a település hírét. Ők voltak a néphagyományok jelentős őrzői. Népdalokat, népszokásokat és népviseletet képviseltek és ápoltak.
Galambok teljes infrastruktúrával rendelkezik, idegenforgalma nagyon fellendült, 1989-ben üdülőhellyé nyilvánították. 1989-ben megnyílt a Castrum kemping, illetve 2002-ben termálfürdő nyílt Galambokon. A termálfürdő megépülése jelentősen fellendítette az idegenforgalmat, illetve a vendéglátást.
2011-ben készült el a szennyvízcsatorna-hálózat.
A huszadik századig a település körjegyzőségi székhely volt, 1950-1969 között pedig önálló tanácsú község, 1977-1990 között pedig Zalakaros társközsége, később újra körjegyzőségi székhely.