Borsodivánka
Borsodivánka Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén található. A táj, ahol a falu fekszik, az Alföld északi széle, árterekkel, puszta gyepekkel szabdalt erdős sztyepp. A település külterületén két jelentősebb vízfolyás található, az Eger patak és a Rima csatorna. A két vízfolyás a Malom dűlőnél egyesül, de a települést érinti nyugati irányban a Csincse csatorna is.
Túraajánlatok
Látnivalók
A község ékessége volt az Orczy-, illetőleg Prónay kastély és az ahhoz tartozó angolkert és őspark. A kastélypark már csak kevéssé emlékeztet a hajdanvolt szebb időkre, de még mindig jelentős természetvédelmi érték.
A kastélypark főként a védett kétéltűek, a védett madarak és az emlősök közül leginkább a denevérek számára nyújt kedvező életfeltételeket, ez utóbbiaknak öt fajtáját figyelték már meg.
A kastélyparkot védett növényén, a Sadler Imolán (Centauera sadlerana) kívül még számos hatalmas méretű famatuzsálem teszi a különleges értékűvé. Magyarország legnagyobb kocsányos tölgye (kerülete több, mint 5 méter, magassága 25 méter) is itt található, továbbá található itt mocsárciprus is, amelynél csak két nagyobb van az országban. (Ennek közel 3 méter a kerülete, a magassága pedig 22 méter.)
Története
Borsodivánka a XIII. században már lakott település volt, a Rátold nemzetség egyik ága, a Sartivánvecse nemzetség birtokolta. A XIII. század végén a két nemzetség cserére lépett, és ekkor a Rátold nemzetség cserébe kapta Ivánt tiszai birtokáért.
A XIV. században Jowan alakban írják a nevét, és ekkor egyik birtokosa Poroszlói Hanckó és ennek utódai, a Hanckófiak. Ebben a században az oklevelek általában Heves vármegyéhez számítják a községet a határában fekvő Szőke-pusztával együtt. Mivel Borsod megyében más Iván nevű helység is volt, megkülönböztetésül kapta még a XV. században az Ivánd nevet, amiből később Ivánka, ill. Borsodivánka lett.
A török hódoltság előtt több birtokos család is osztozott rajta, részbirtokosként. A hódoltság idején is megmaradt lakott falunak, és előbb Hatvanba, majd Egerbe fizette az adót. Mivel a Tisza árteréhez közel eső terület volt, rabló, portyázó csapatok esetén a lakosság állatállományával együtt gyorsan az ártéri szigetekre tudott menekülni. A hódoltság után mint katolikus vallású, színmagyar nemzetiségű, úrbéres jobbágyfalu szerepelt.
A XVIII. században előbb az Orczy, majd a Prónay család volt a falu birtokosa. Az Orczyak később eladták birtokukat, a Prónayak azonban a XX. században is mint községi birtokosok szerepelnek.