Parád
A Mátra északi lankáinál fekvő üdülőhely Észak-Magyarország egyik leglátogatottabb idegenforgalmi helye. A falu magja a Parádi-Tarna völgyében terül el, közigazgatásilag hozzátartozik még két kisebb település, az erdők között fekvő Parádfürdő és Parádóhuta.
Túraajánlatok
Kirándulni az Ilona-völgyi-vízesés, a Pisztrángos-tó, a Sas-kő, és a Kékes felé lehet.
Látnivalók
A Fehér-kő déli oldalában már az 1860-as évek végén elkészült két mesterséges medence (Felső- és Alsó-tó) a timsós víz tárolására. A község változatos, tiszta levegőjű környezetben fekszik, erdői botanikai ritkaságokban gazdagok.
Turisztikai értékét növelik idegenforgalmi látványosságai: a Kocsimúzeum (cifra istálló) és a palóc népi építészet emlékei, hagyományai, élő mesterségei. A cifra istállót – amelyet belső terének vörös márvány díszítése miatt Márvány istállónak is neveznek – Ybl Miklós tervei szerint a Károlyi család 1880 körül építtette.
Ma Kocsimúzeum, XVIII–XIX. századi hintók gyűjteménye látható benne.
A palóc néprajzi emlékeket egy, a XVIII. század utolsó harmadában épült egykori lakóházban, a Palóc házban állították ki (Sziget u.).
Megtekintésre érdemes Asztalos Joachim fafaragó emlékkiállítása. Az 1980-ban elhunyt művész számos alkotása közül különösen figyelemre méltó a Rákóczi-szabadságharc történetét bemutató dombormű, valamint több híres betyár (Vidróczki stb.) életnagyságú szobra.
A palócok körében hagyományos zenét, táncot, a sokféle formájú népviseletet és a régi paraszti életmódot, kultúrát reprezentáló használati eszközöket évente a július első hetében megrendezésre kerülő Palóc Napokon mutatják be. Az egész évben nyitva tartó tájházban ezekből ízelítőt kaphat a látogató.
Kékestető Sícentrum Magyarország legmagasabb pontján 9 pályán 4 sílift segítségével tudunk síelni.
Története
A XVII. sz. elejétől egy évszázadig a Rákóczi család, majd a Károlyi grófok uradalmi központja volt. A község akkor indult gyors fejlődésnek, amikor II. Rákóczi Ferenc 1708-ban Óhután üveghutát alapított.
Parádfürdőn van hazánk egyik jelentős gyógyfürdője. Már a XVIII. század végén vegyelemzés segítségével megállapították, hogy az itt feltörő vizek sok vasgálicot, timsót, valamint ként tartalmaznak. Ekkor – az 1770-es évek végén – nyílt meg az első fürdőház, és egy timsófőző üzem. (A timsókristály fontos ipari nyersanyag volt, Parádfürdő régi neve Timsósfürdő volt.) 1829-ben azonban mindkettőt lebontották, és megkezdték a gyógyfürdőtelep építését.
A XIX. század közepén megindult a szállodák építése, az 1870-es évektől Ybl Miklós kapott megbízásokat a Károlyi családtól (1873 – szálloda, 1893 – Erzsébet Szálló). 1887-ben megépült a vasútvonal is. A szállodákat szépen gondozott, hatalmas park vette körül, a település további fejlődésnek indult.
Parád többféle gyógyvízzel rendelkezik, melyek közül legismertebb a kénes vegyületet tartalmazó „csevice” és a vasas, illetve timsós fürdővíz. Az utóbbi gyógyvíz alkalmas nőgyógyászati folyamatok kedvező befolyásolására, kimerüléses állapotok kezelésére, a kénes vizet pedig ivókúra formájában gyomor- és bélrendszeri betegségek orvoslására alkalmazzák. A fürdőkúrához szükséges gyógyvizet mesterségesen állítják elő. A pirittartalmú, kissé kovás, szulfátos kőzetből kilúgozzák az ásványi sókat és csapadékvízzel keverik.