funiQ logo

Balatonföldvár

Története

Balatonföldvár 2 300 lakosú város Somogy megye északi részén, közvetlenül a Balaton déli partján fekszik.

A település létrejöttét kedvező természetföldrajzi adottságainak köszönheti. Ezt felismerve terveztették meg az üdülőtelepet a környék urai, a Széchényiek, ebből fejlődött ki a ma is méltán kedvelt üdülőhely. A természet és táj szépségei, az eredeti kertészeti, rendezési tervek alapján kialakított település zöldterületeivel, tágas parkjaival, sétányaival, változatos építészeti stílusával gazdag, hangulatos környezetet biztosítanak, a település karakterét adják.

A régészeti leletek szerint i.e. IV. században kelta kultúra virágzott a vidéken. Ebben a korban épült földvár a település névadója, amelyet délről földsánc, északról a Magaspart szakadéka és a tó védett.

Földvár nevének első írásos emléke a XI. századból ismert, majd később 1358-ban említették. A XVII. - XIX. században Földvárpuszta néven jelezték a térképen és a Széchényi-család birtokainak része volt. A Széchényi család háziorvosa, a nagy tekintélynek örvendő dr. Korányi Frigyes egyetemi tanár volt a fürdőtelep kialakításának egyik kezdeményezője. Gróf Széchényi Imre az ő javaslatukra parcelláztatta fel 1894-ben a korábbi pusztát. A környezet szakszerű kialakítása Spur István uradalmi mérnök és Schilhán József uradalmi kertész munkáját dicséri.

A fürdőtelepet hivatalosan 1896-ban nyitották meg, ettől fogva nevezték a települést Balatonföldvárnak. Ebben az időben már több mint 40 csodaszép villa fogadta  és gyönyörködtette a vendégeket. Kedvelt helye lett az arisztokráciának, a főuraknak, a magas hivatalnoki és katonai köröknek.

Az első világháborút követően az Adriai tengerpart elvesztésével fokozódott az érdeklődés a tó iránt, a harmincas években úgyszólván divatba jött a Balaton. Balatonföldvár fejlődése a két világháború között tovább folytatódott, így a település a déli part egyik legkeresettebb üdülőhelye lett. Országos jelentőségű összejövetelek színhelye is volt, s több neves művész, tudós közéleti személy kötődött a településhez, többek között Bajor Gizi, Kandó Kálmán, Németh László, Rákosi Jenő, Rákosi Szidi, Kvassay Jenő, Szabó Lőrinc, Ránky György.

A második   világháború a fürdőhelyek fejlődésében is óriási szakadékot jelentett. A felújítások az 1950-es években kezdődött el. Az elkövetkezendő években a földvári nyaralótelep nagy fejlődésen ment keresztül, a parti sáv összefüggő üdülőterületté alakult, ugyanakkor létrejöttek a lakóterületek, s egymás után épültek az új szállodák ,  a vállalati és magánüdülők, lakások, éttermek, bevásárló és szolgáltató üzletek. Megépült a szabadtéri színpad, megkezdte munkáját a művelődési ház, majd megnyílt a kertmozi.
A település 1949-ben önálló közigazgatású község, 1985-ben nagyközségi rangot kapott.

Az 1990-ben megalakult önkormányzat jelentősen fejlesztette a település intézményhálózatát, melynek eredményeként 1992-ben várossá nyilvánították, majd kistérség központja lett.

A város vezetése a település rendezettségére, tisztaságára és virágosítására is nagy figyelmet fordított. Elismerésként a város 1994-ben Európa-díjat, 1995-ben a "Virágos Magyarországért" pályázatban első díjat nyert.