Kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően Adony mai területe és közvetlen környéke már a bronzkorban is lakott volt. Fontosabb szerepet a település a történelemben először az I–V. században játszott, amikor Vetus Salina néven egy 1000 katonát befogadó erődtelepülés állt itt.

A kora középkorban Odon néven, mint mezővárost jegyezték fel a települést, valamint azt is, hogy 1526-ban itt töltött egy éjszakát seregével Mohács felé menet II. Lajos magyar király.

Az ország és a király számára is végzetes csatavesztést követő 150 éves török megszállás ideje alatt török erődítésként szolgált a város, magyar lakossága részben elpusztult, részben elmenekült.

A békésebb idők a kuruc háborúk elültével, az 1720-as években települtek vissza a vidékre. A lassanként visszatérő magyar őslakosság mellett már jelentős számban éltek itt szerbek, valamint német és szlovák családokat telepítettetek be.

Az együtt élő nemzetiségek között a XIX. század elejére német dominancia alakult ki, a települést német nyelvű mezővárosként jegyezték. A német identitás azonban hamar megkopott, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeibe már számos adonyi német és szerb lakos is bekapcsolódott a magyarok oldalán.

A XX. század első felében Adony járási székhelyként funkcionált, majd az 50-es években elveszítette ezt a szerepét. A szocialista iparosítás időszakában a két szomszédos ipari centrum – Dunaújváros és Százhalombatta – valósággal elszívta a levegőt a település elől. Pozitív fordulatot a rendszerváltozás, és a független, saját önkormányzat felállítása hozott, aminek eredményeképp 2004-ben városi rangot kapott.