Környékéről számos régészeti leletet ismerünk a csiszolt kőkorszaktól egészen a rómaiak idejéig. Ez utóbbi korból említésre méltók az előkerült cserépedények, Traianus bronz és Constantinus arany pénzérméi, ill. az Aquincumot Brigetioval ősszekötő római út maradványai.

A mai Tát középkori elődje az iskola és a templom környékén alakult ki, oklevélben 1146-ban említettek először. 1288-ban vámszedőhelyként működött. A középkori eredetű, Szent Györgyről elnevezett templomának elődjét már a XIV. sz. elején említették. A török korban nem néptelenedett el, vízimalma és temploma működött, s Táthoz tartozott Tokod egyháza is.

1685. augusztus 16-án a Lotharingiai Károly herceg vezette sereg elűzte innen Sajtán Ibrahim török hadát, de a csata idején a templom leégett és egészen a XVIII. sz. elejéig tető nélkül maradt. A harcok során súlyos károkat szenvedett települést egy évvel később már pusztaként említették, de hamarosan újratelepítették Németországból jött katolikusokkal. Lakossága szépen gyarapodott, 1747-ben a templomát is újjáépítették barokk stílusban.