Kup
A Bakonyalja és a Kisalföld peremvidékén elterülő település református lelkipásztora volt 1817 és 1833 között Édes Gergely költő. A megközelítőleg 500 fős Kup környékén találjuk a Körös- és a Bitva-patakot, valamint a település legszebb látnivalóját, a Kupi-erdőt, ahová érdemes tavasszal ellátogatni, hogy láthassuk a nyíló halvány sáfrányokat.
Látnivalók
Kupi-erdő 2003-ban a Kup község területén található Kupi-erdőben hozták létre az Esterházy Erdészeti Erdei Iskola és Oktatási Központot, valamint az 1 és 4 km-es Tallós Pál Tanösvényeket. Ennek a védett erdőtömbnek egy szegletében találjuk a halvány sáfrány nevű, országos jelentőségű kis virág lelőhelyét.
Szent György-templom A község római katolikus temploma 1842-ben épült.
Millenniumi emlékművek A község központjában található az a három emlékmű, amelyet a millennium évében állítottak.
I. és II. világháborús emlékmű Kup temetőjében találjuk az I. és II. világháború helyi áldozatainak emlékére készített emlékművet.
Református templom A község református temploma 1749-ben épült.
Története
Kup területe az újkőkortól kezdve lakott volt. A régészeti ásatások során megállapították, hogy az újkőkorban itt élt emberek kapcsolatot tartottak fenn, és kereskedtek a környező települések lakóival. Az itt talált tűzkövek nem csak Kup környezetéből, hanem távolabbi régiókból is származtak. Innentől kezdve a terület folyamatosan lakott volt. A feltárások során bronz- és római-kori, valamint a népvándorlás és a honfoglalás időszakából is találtak különféle leleteket.
A zobori apátság 1111-ben kelt dokumentumában az egyik tanút Cup-nak hívják, így feltételezhetjük, hogy ebből a szláv eredetű személynévből alakult ki a falu neve. A hasonló, szláv eredetű kúp kifejezés csak 1784-ben bukkan fel Veszprém megyében, ezért a középkori falu neve valószínűleg nem ebből a szóból származik.
Egy 1240-ben kelt dokumentumban említik először írásban a községet. A középkorban a falu a pápai uradalomhoz tartozott, később Szapolyai István tulajdonába került. A XVI. században az enyingi Török család lett az akkoriban a pápai uradalom legnépesebb településének számító Kup birtokosa.
A falut a XVI. század közepén a devecseri Csoronok fosztogatták. Az állatokat elűzték, a borokat ellopták, a falu jobbágyait a Devecseri vár fogdájába vetették.
A török hódoltság idején a terület elnéptelenedett, kiűzetésük után újra benépesült. A Török család kihalása után adományként kapták meg a területet az Esterházyak.
A XVIII. század végén még csak 600 fős Kupon, 1857-ben már 918-an éltek. Ám a földhiány miatt a népesség növekedése a XIX. század utolsó évtizetében megakadt, és azóta folyamatosan csökken a lakosság száma.
Az 1946-ban és 1948-ban Németországba történt kitelepítés tovább csökkentette az itt lakók számát, annak ellenére is, hogy Borsod, Vas és Veszprém megyéből, valamint a Felvidékről közel 300 embert telepítettek be ebben az időszakban.
A helyi "Téglaház" épületegyüttese a téglaégetővel, a munkások lakóhelyeivel a Szent György-templomtól északra helyezkedett el. Állítólag később találtak itt olyan téglát, ami 1723-ban ebben az égetőben készült. A XIX. század elejéről származó adatok szerint főleg téglát készítettek itt, de kisebb mértékben cserepeket és járólapokat is égettek a Téglaházban.
A község lakossága főként földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, de a szőlőművelés is az életük része volt. 1930-ban Lehoczky Lajos hozta létre a Pápa és Vidéke Bor- és Gyümölcsszeszfőzde Szövetkezetet.
1968. november 1-én helyezték üzembe az alumínium öntödét, majd egy évvel később a vasöntödét, amelyek a következő negyven évben jelentős szerepet játszott a lakosság életében. Az öntöde 2006-ban magántulajdonba került, a 2010-es évek elején egy nyíregyházi cég üzemeltette.
