funiQ logo

Zalaköveskút

Zalaköveskút a Zalai-dombság keleti oldalán, a Zalavári hát dombjai közt elrejtve, a Zala folyó közelében fekszik, Hévíz és Zalaszentgrót között félúton, festői környezetben.  Az egyutcás falu az ország egyik legkisebb települése. 

Túraajánlatok

Látnivalók

Teréz Anya kilátó

A csendes kis zalai falu fő érdekessége a kilátó, amely a település határában és annak legmagasabb pontján került felépítésre. Alapjául az a páratlan szépségű látvány szolgált, amit e kis falu és lenyűgöző környezete tár az ide látogatók szeme elé. A kilátó legfelső szintjére felmerészkedőket garantáltan elvarázsolja a kilátás: megtekinthetjük a csodás Zalai-dombságot és tiszta időben látható a környék összes települése, Hévíz, Keszthely, Zalaszentgrót, de a távolban a Nagykanizsa melletti újudvari TV-torony, a zalaszántói sztupa, Sümeg hegyei, a Kovácsi-hegy vonulatai, Tátika, Rezi is kirajzolódik.

A kilátó szinte teljes egészében fából készült, így tökéletesen illeszkedik a környezetbe. Formája a magaslesek formáját idézi, egyszerűséget és praktikusságot sugallva.

A kilátó a Hévíz - Zalaköveskút műúton, Nemesbük és a kehidai leágazó után jobbra, murvás úton közelíthető meg.

Története

A község nevét feltehetően egy, a területén létezett kikövezett kútról vagy forrásról kaphatta. A "Zala" előtag a megyebeli hovatartozásra, illetve magára a falutól nyugati irányban található Zala folyóra utal. A középkori falu feltehetően a mai település déli végződésénél egy forrás körül lehetett. A néphagyomány szerint itt alapfalakat találtak, azonban ezt régészek nem igazolták. A megtalált középkori cserepek és maradványok mégis bizonyítják a falu korábbi létezését.

Zalaköveskút első említése 1408-ból való. A 15. század során csak a Köveskúti nemes család tagjai és jobbágyaik voltak a lakói.1572-ben, a török támadása után a jobbágyok elhagyták a települést, azonban a nemesek nem költöztek el a faluból. A 17. században újabb nemesi családok (Ácsok, Balassák, Forintosok) is megjelentek a birtokosok között. A 18. században a nemesek száma fogyott, s közben egyre több zsellér választotta lakhelyéül a községet. Azonban komolyabban nem nőtt a település lakossága, mivel a környező földek kevéssé voltak alkalmasak a földművelésre, de még a szőlő is nehezen termett meg.

Zalaköveskút 1930 és 1936 között Nemesbük része volt.

A 20. században a lakosságszám drasztikusan csökkent, főleg az 1970-es évek után, így lett mára egyike a legkisebb magyarországi településeknek. A lakosság elöregedett, és a kisebb infrastrukturális beruházások ellenére nem vált vonzóvá a fiatalok számára, elsősorban elzártsága miatt.

Természeti környezete azonban érintetlen, ezért kiváló célpont lehet a természetkedvelő turisták számára.